Reggel arra ébredtem, hogy inkább Albánia felé mennék tovább. Görögország déli részét hagyjuk egy másik alkalomra. Viki rábólintott. Jojónak meg igazából mindegy, csak kaland legyen. A kompra várakozás közben elhalálozó klímakompresszorunk előre vetített egy be nem tervezett szervizlátogatást is. Az egész utazás ad hoc jelleggel tötént, albán térképünk még papír formában sem volt, ismereteink Albániáról pedig kimerültek annyiban, hogy létezik ilyen ország.

Ahogy átléptük a görörg-albán határt, láttam, hogy remek kalandok várnak ránk. Később többször kellett a lehulló államat kikotorni a pedálok alól. Az indiai párhuzamok felfedezése szintén vidám perceket okozott.

Kolbászoló tehenek a főúton és az elmaradhatatlan Mercedes. Albániában hihetetlenül magas a Mercedes penetráció. Sok estben a papírozással sem bíbelődnek. Vélhetően a rendszám is az eredeti a Németországból eltulajdonított hozott csillagos szekéren.

A tervünk az volt, hogy az első nagyobb tengerparti városban megszállunk és keresünk egy szervizt. Így vetődtünk el Sarandeba. 

A városba érve sem változott sokat a helyzet. Építkezés építkezés hátán és minden 100 méteren autómosó. Az albán autóstársadalom igényli a szoláltatást.

Sarande meglepett minket. Tengerpart, éttermek, vidámság és komolynak látszó autószervizek. Albánia megváltoztatott bennem valamit. Itt éreztem először azt a semmihez sem hasonlítható bizsergést. Egy darabig próbáltam ellenállni, de a késztetés szárba szökkent és már a megérkezésünk napján megvettem az albán zászló mintás törölközőmet. Piros alapon az a nagy sas... Imádom. Soha életemben nem vettem törölközőt. Az utolsó darabot is a Renault-tól kaptam ajándékba. 

Másnap reggel a szervizben először számon kérték rajtam, hogy miért nem beszélek görögül vagy olaszul. Próbáltam az angolt, a németet, meg azt a szerb-horvát-szlovén keveréket amit a haveroktól szedtem magamra. Mert ha szórakozásra adjuk a fejünket, akkor a szlovén srácok az elfogyasztott ital mennyiségével egyenes arányban használják inkább a saját nyelvüket az angol helyett. Káromkodni meg kizárólag szerbül lehet. Szlovénül csak mesekönyvbe illő frázisok vannak. Azt meg nem mondhatod amikor kiborul a söröd, hogy 400 szőrös medve vinné el. 

Szótárprogram segítségével megdumáltuk, hogy kapok egy felújított klímakompresszort 150 Euróért. Jeee. Közben előkerült a szerelő aranyfogú anyja az emeletről és invitálta a gyereket enni. Jojó nézett rám, hogy a néni milyen nyelven beszél és miért evett ékszereket. A mama ékes albán nyelven szünet nélkül árasztotta a meggyőzés erejét. Jojó rápróbálta az angolt, szóltam neki, hogy az indiai nyelvekre ne lépjen tovább. Menjen enni és ne piszkálja a néni fogát, hiába érdekes.

Az autó elkészült, gondosan dolgoztak. Két nap múlva mentem vissza egy ventilátor motor cserére is. Éreztem, hogy nem sok esélyem van a törzsvásárlói kedvezmény érvényesítésére. Megoldották becsülettel ezt a feladatot is. Őszintén szólva sokkal rosszabbra számítottam. 

Volt időm körül nézni. Itt sem ugrál a rendőr, ha a sárfogó gumi nem ér a kerék forgáspontja alá. Bukósisak, lámpa, fék nem kell. Hangos kipufogó az igen.

A tervezett egy éjszakából öt lett. Végig ettük az étlapot egy étteremben, mert itt megteheti az ember. Olcsó és finom. Egyik este pont a fogalmunksincs leves után és a nahátebbenmilehet egytálétel között leparkolt egy rendőrségi busz az étterem előtt. Kislányom egyenruha fetisiszta, rohant máris haverkodni. Pörköltszaftos bajszom alatt elmorzsolt, halk szitokszavakkal próbáltam rávezetni egyetlen leány gyermekemet arra, hogy albán kommandósokkal pacsizni az éjszakában nem egyértelműen pozitív kicsengésű tevékenység.

Most már tudom, hogy nem esznek embert az albán kommandósok. A terepes Ivecojuk meg igazán csinos. 

Albánia Enver Hoxha paranoid diktatúrájában kitermelt magából és telepített 700000 darab bunkert. Naná, hogy keresnünk kellett egyet. Nem volt nehéz. 

 Az első kiszemelt bunkerbe beköltöztt egy család, rendesen belakták. 

Először nem értettük, miért néznek ránk olyan furcsán, aztán láttuk az autót, a zárható ajtót a bunkeren... 

Később belefutottunk egy Indiára emlékeztető nyomornegyedbe. 10-15 hevenyészett épület sorakozott az út mellett.

Az épületek valóban Bombay külvárosának építészeti stílusát követik, de a lakók autóval járnak. 

A bunkerkereső hadjáratunk alkalmával állított meg rendőr először és utoljára a körutazásunk során. Az út közepén várakozott a két szerv. Egyikük integetett, hogy álljak meg. Amikor lassítottam, láttam, hogy gond lesz. Az egész "beszélgetésünk" alatt arra koncentráltam, hogy valamilyen módon tudassam vele, ne a tükrömbe kapaszkodjon mert letörik. Nem volt elég neki egy négyzetméter az egyhelyben álláshoz, olyan részeg volt. Valamit bubogott, de nem lehetett olyan fontos. Érezhette, hogy ebben az Activity játszmában nem neki jutott a körülírás feladata. Kézfogás, mosolygás és mehettünk is. 

Felmentünk a hegyekbe is. Elképesztően gyönyörű látvány fogadott minket.

Az átkozottul meredek, macskaköves utakon még nyáron is jól jött néha a négykerék hajtás. Jól látható, hogy a karácsonyi dekorációt nem leszerelik, hanem csak kihúzzák a konnektorból.

Muzulmánok itt is vannak szép számmal. (vagy Enver Hoxha álcázott rakétasilói)

Valamit nagyon elnézhettünk a térképen :)

Albániából átmentünk Montenegróba, de oda ki volt akasztva a megtelt tábla. Tovább haladva, Horvátországban szintén nagy volt a tömeg és ijesztő apartman árakkal bírtak minket a továbbhaladásra. 

Mentünk is tovább Boszniába, de ott már csak egy éjszakát töltöttünk és a halálos adag kétszeresét tömtük magunkba pljeskavicából.

Itthon azért a szervizben kicseréltek néhány dolgot az Octavian. Toronycsapágyak, kormányösszekötők, lengőkar szilentek, hátsó fékbetétek kapták meg az utolsó kenetet a balkánon.

A körút abszolút nyertese Macedónia és Albánia. Merjetek nagyobb levegőt venni és tovább menni Horvátországnál. A szálláson és a kaján simán behozható a plusz távolság miatti üzemanyagköltség. A gázolaj 120-150 forinttal olcsóbb. Itt még olyan a szolgáltatóipar, hogy ha a gyerek túl gyorsan eszi meg a fagylaltját, kap mégegyet ingyen. Sörrel sajnos nem működik. Vagy nem próbáltam elég kitartóan?