India a csodák országa. Mindig meg tud lepni. Cochinban dolgozom most, megint mesterséges zátonyt építünk. Tegnap átmentünk Fort Kochiba, de elegünk lett a riksások átbaszásából árszabásából ezért a vízi utat választottuk. Van komp és menetrend szerinti hajójárat is. Az utóbbin kerekedett a szemünk hatalmasra. A hajó jó nagy, elfér vagy száz ember rajta. Az utastér közepén felfigyeltem egy emberre, aki furcsa pulton húzogatott karokat.
Voltak műszerei is, de kormánykerék nem volt sehol. Előre mentem, a hajó orrában megláttam a kormánykereket. Mögötte szintén a hajózási társaság egyenruháját viselő kolléga szorgoskodott.
Összeállt a kép: A kormány elöl van, a motor középen. Ezért a kormánynál van a kapitány, a motor mellett pedig a sebességért és irányváltásért felelős gépkezelő. Egy kifeszített zsinór végén lévő csengővel kommunikálnak. Egy csing: adj gázt, két csing: vedd el a gázt, három csing: irányváltás.
Indiában úgy kell kialakítani a munkahelyeket, hogy lehetőleg minél több ember juthasson fizetéshez, ezt értem. De egy hajót ennyire megbonyolítani már művészet.
