Elég komoly gépészettel dolgozunk. Van két darab, háromezer köbcentis dízelmotorral hajtott szivattyúnk. Cummins, tehát amerikai. A generátorunk háromhengeres, léghűtésű dízel. Kirloskar, ami menő indiai márka. Vannak kisebb generátoraink, kéthengeres, dízel vémotorral hajtott hidraulikus pumpáink, Új-Zélandról. A főpumpánk lelke pedig egy tizenkétezer köbcentis Volvo Penta. Ötszáznegyven színtiszta svéd lóerő. Színes, nemzetközi csapat verődött össze műszaki téren, vakarom is a fejemet rendesen a karbantartási tervek összeállításakor. Nehéz úgy összelegózni, hogy a legkevesebbet álljon a rendszer. Alkatrészeket, szűrőket, célszerszámokat a világ minden tájáról vadászom össze. Azt mondtam, hogy a pumpák ausztrál, Sykes gyártmányúak? Az alábbi képpel próbálom szemléltetni azt a bábeli zűrzavart, ami technikai téren uralkodik nálunk. Kimentem a nappaliba és begyűjtöttem néhány napi használatban lévő villásdugót, ha tovább túrok, biztosan találok még legalább két különbözőt. 

A kompatibilitási problémákon felül dacolnom kell a helyi beszerzési nehézségekkel. Ha azt mondom a beszerzőnek, hogy VDS-3 legyen az olaj specifikációja, akkor megpróbál meggyőzni, hogy olyan nincs Indiában, meg amúgy sem kell flancoskodni, jó lesz másik is. Ilyenkor már rutinosan bólogatok és veszem nyakamba a várost. Éppen azt, amelyik közelében dolgozunk, általában nulla helyismerettel felvértezve. Ez történt tegnap is. A Volvo Penta által hajtott vízszivattyún van egy vákuumpumpa. Arra szolgál, hogy légmentesítse a szivattyú bemeneti oldalát, magyarul, hogy felkapja a vizet. Főtengelyről hajtva, közös hűtő és olajrendszeren osztozik a Volvoval. Némi tengervíz került a vákuumpumpába, majd azt tönkretéve a Volvo olajrendszerébe is. Indiai kollégák már dünnyögtek kapásból, hogy a tengervíz nem olyan nagy baj. Felveszi azt az olaj, észre sem lehet venni. Ha kagylótörmelék is jutott volna a rendszerbe, na az már baj.  Én szeretem, ha munka közben nem kell hajtókar- és főtengelycsapágyakat cserélni. Feladtam a harcot és komoly érvrendszerrel győztem meg őket végül az olajcsere szükségességéről: kicseréljük, mert azt mondtam. 

35 liter olajat kíván a Volvo, a szűrők akkorák, mint az alkarom. Ha már arra jártam ledobáltuk az üzemanyagszűrőket is, itt tényleg van feladatuk. 

A boldogság mámorában úszva tartottam a kezemben a specifikációknak megfelelő olajat. Hét darab, ötliteres flakon. Szépen kivéreztettem a motort, elkezdtem beleönteni az olajat. Egyik ment, a másik után. Gondoltam hatot beleöntök, aztán majd pici járatás után a hetediket. A szűrők és a többi olajjárat simán felvesz öt litert.

Ekkor figyelmes lettem egy matricára az olajos flakonon.

Hurrá! Pénz áll a házhoz, gondoltam. De a kupak alatt nem találtam Készpénz Kupont. Ááááá, biztosan régi akció, és már kifutott. Ekkor állt meg először a szívem. Mi van akkor, ha az indiai Valoline marketingese egyenesen a Chio Chips-től igazolt át és tényleg az olajban van a kupon?

Remegő lábbal és kézzel vizsgáltam át a már betöltött flakonokat. Bingó! Tényleg az olajban van az ajándék 25 rúpia. Vajon hány kupont töltöttem bele a motorba? Hogyan fogom leszedni a kartert, mit mondok a projektvezetőnek? Rex, figyelj. Csúszunk a határidőkkel, mert Cash Couponok tapadtak fel az olajszivattyúra? 

Megvolt az összes kupon, hála az összes vallás, összes istenének. Odaadtam a kedvenc markolóvezetőmnek, legalább neki legyen jó napja.

A marketingesnek meg innen üzenem, hogy ez nem jó ötlet. A Kinder tojás sem követendő példa és a csoki csak a szádban olvad, nem a karteredben.