Korábban jeleztétek, hogy kíváncsiak vagytok a motorbalesetem történetére. Most nemlétező lantom húrjai közé csapok és megéneklem néktek az eposzt.
Emlékek nélküli emlék
Ártó vésznek szele
jelét nem mutatta.
Szemerkélő, lusta eső
az aszfaltot áztatta.
Körforgalom után
megfeszült a bowden.
A karburátor tétova,
de a Vespa röppen.
Ekkor a film megáll,
hősünk repül csak tova.
Földetérés közben
reccsen a koponya.
Fény gyúl az agyban,
van remény, érzi.
Felcsercsapat közben
Madame Curiet idézi.
Elmondások szerint
egy röpke, fertály óra
kimaradt az életemből
mintha nem is volna.
Fejsérülés után
jönnek csak a gondok.
Műtét közben gondoltam:
kimegyek, s rágyújtok.
Fehér ruhás emberek
mosolyognak szépen.
Dohányzásra kijelölt hely
az intenzíven nincsen.
Zavartságom tetőzendő
lett széles, nagy kedvem.
Dalra fakadtam hát, ékes
malayalam nyelven.
Mulattattam szándék nélkül,
bár botlatozott a nyelvem.
A bonbont és a virágokat
az öltözőmbe kértem.
Áldozatkész doktoroknak
maradt még jó híre.
A kulcscsontja is eltört, uram
Feküdjön már vissza végre!
Szemremegés miatt
betettek egy csőbe,
hol a jól megtermett mágnes
forgott, pörgött körbe.
A koponyán belül
komolyabb baj nincsen.
De az emlékezet mocsarából
buborék sem böffen.
Kérdésekre válasz jő,
szépen és sorjában.
Indiai fiú lelt rám,
vérem pocsolyájában.
A bukósisak fejemen volt,
fontos dolog kérem!
Nélküle az egész biztos,
a ravatalon végzem.
Ismeretlen segítségem
gondoskodott rólam.
Kifizette a számlámat:
magánkórházban voltam.
A korházi számla
mosolyra adott okot:
Tizennyolcezer forint!
Amit mind visszakapott.
Magyar barát, s nő
jött és gondoskodott.
Megnyugtató közelségük
álomba ringatott.
A megfigyelés éjszakája
tovalibbent végre.
Tim rakott be a dzsipbe,
hazaértünk délre.
Később aztán kapocsszedés,
de térjünk át a gépre:
Horpdás és néhány karc
nem küldi a MÉH-be.
A felépülés hosszan tartott
de szomorúság nincsen.
Tapasztalat levonódik?
Hát emlékképem sincsen!
Írjuk azért lámpavassal,
nagybetűkkel az égre:
Bukó nélkül ne motorozz,
az Isten szerelmére!
