Indiába költözésünk előtt egy 150 lóerős, automata Mercedesszel jártam. Emiatt az indiai autónk (Padmini) megvásárlása felért egy időutazással. A négy szervórásegítéses tárcsafék után, a négy dobfék nevetségesen haszontalan eszköznek bizonyult a mozgási energia hővé alakításának terén. Betudtam a generációs különbségnek. Kellett egy vízelvezető árokkal létesített futó kapcsolat, hogy a fék elégtelensége gyanúra adjon okot. Sejteni kezdtem, hogy nem konstrukciós hiba miatt lassul a Padmini ilyen kelletlenül és szertelenül. Mivel típusismeretem gyökerei csak néhány napra nyúltak vissza, szakértő bevonásával folytattam le a nyomozást. Így került a képbe Sarvesh, a szerelő, aki rutinos mozdulatokkal rántotta le a leplet a titokról. A négy fékből csak egy működött teljesen jól.
A falunk egyetlen hivatalos (khm...) Maruti szervize az övé. Később szerződéses Volkswagen Assistance partnerré avanzsált. Ebből én csak annyit tapasztaltam, hogy engem hívott magával folyton, ha modern autót kellet menteni. Egyszer a szomszédos államba, Tamil Naduba risztották egy elnémult, dízel VW Ventohoz ami csak pár hónapja hagyta el a kereskedést. Az indítómotor forog, de a motor nem indul be. A magával hozott szerszámok a következők voltak: néhány villáskulcs, csavarhúzók, egy akkumulátor és a legfontosabb: a KALAPÁCS. A szerszámok közül csak egy csavarhúzó bizonyult hasznosnak, mert az üzemanyagrendszer megbontásával megmutattam neki, hogy a tankban megbújó kiemelőpumpát fektette kétvállra a remek indiai gázolaj és hívhatja a trailert. Karácsonyra vettem neki egy multimétert és megtanítottam használni, legalább 10 sorral bővítve így a szolgáltatási listáját. Egy hindu már biztosan szereti a Karácsonyt.
Az evolúció alacsonyabb fokán álló gépjárművekhez viszont kitűnően ért. Az én autóimban pedig csak akkor van bonyolult elektronika, ha nem hagyom otthon a telefonomat.
Jó példa erre a teljes motorfelújítás, amit az első Padminin végzett. Olyan állapotban volt a motor, hogy szinte hallottam, ahogy minden fékezésnél felkoppannak a dugattyúk a hengerfalon. A gyárilag garantált 40 lóerőből sem maradt sok hadrafogható, és az olajnyomás hirtelen megszünése is komolyabb beavatkozás után kiáltott.
A munka minőségére sosem volt panaszom, pedig a műhelyének még fala sincs. Rendre a gatyámba rondítottam, ahogy tetőként szolgáló fémlemezre hullott a kókusz vagy a mangó.
A felújítás remekül sikerült, minden egyes lóerő visszatalált a helyére és az olajfogyasztásnak is búcsút inthettünk. A teljes generál költsége dugattyúkkal, gyűrűkkel, csapágyakkal, tömítésekkel, új vezérmű szettel, olajjal, munkadíjjal megállt harmincezer forint alatt. Sarvesh for president! Ugye?
Sarveshnek van egy halkszavú segédje, Binu.
Binu itt épp a '69-es Premieremen állítja a féket. Mi mást... Ha nem a fék állítódik el, akkor a kuplungtárcsa tapad fel a lendkerékre. Használni kell ezeket az autókat, különben csak a gond van velük.
Binu a '91-es Premieremen állítja a féket. Ilyen képből van néhány. Igen. A négy dobfék átka ellen még nem találtam meg a megfelelő klerikális kelléket.
Sarvesh imádja az öreg autókat. Ezért nem csak akkor járok hozzá, ha féket kell állítani. A legújabb szerzeménye 1968-ban látta meg a napvilágot.
Büszke rá nagyon. Én meg irigy vagyok, mert azt is elárulta, mennyiért vette. Kevesebb, mint kétszázezer forintnyi rúpiáért. Mindene eredeti.
A napellenző igazi stíluselem. Pazar!
Ez még eredeti Morris motorral készült. Az 1500 köbcenti csak megfontolt haladásra elég. A visszafogott műszerezettségen dob valamit Lord Ganesh és Brahma.
Az ergonómia vakvágánya. Irányjelzőkapcsoló a kormányközépen.
Hosszabb beavatkozás esetére mindig volt egy csereautója. Természetesen ingyen.
Sarvesh nagylelkűsége megajándékozott életem első Marutis élményével. Az élménnyel, ami egyáltalán nem volt rossz. Szemlesütve bevallom, sokkal fájdalmasabbra számítottam. Egészen megkedveltem a kis háromhengerest.
A szerelőm felesége sincs szürkeségre kárhoztatva a mindennapi közlekedés forgatagában. A gondos férj egy elsőszériás Marutit tolt alá.
A '80-as éveknek állít emléket a kis Maruti. Valószerűtlenül jó állapotban dacol az indiai valósággal.
Sarvesh iránti hűségemen egyszer esett idáig csorba. Elvittem a kocsit műszeres futóműbeállításra. Szégyellem magam érte.
Valamelyik hindu ünnepen (tán Divali lehettet) elmentünk a falu legnagyobb templomába. A főoltár gazdagon díszített, hatalmas Ganesh szobrot rejt az arannyal borított kapu. A meghitt és átszellemült ünneplés alatt csak egy dolog vonta el a figyelmünket a ceremóniáról. A főoltár felett lévő hatalmas SARVESH AUTOMOTIVES neonreklám villódzása pörgette meg a virtuális kérdőjelet a fejünk felett. Később kiderült, az én jó szerelő barátom rendszeres támogatója a templomnak. A hindu vallásba pedig belefér egy kis reklámszünet.